A régi jó munkákból bezzeg nem maradt semmi

„Szia Mama! Igen, jól vagyok, most kezdek új munkahelyen. Hogy mit? Hát, ööö, BI Specialist leszek, üzleti intelligenciával fogok foglalkozni. Nem, dehogy, nem ipari kém, hanem jelentéseket csinálok. Jaj, nem olyan jelentéseket! Tudod mit, mondjuk úgy, hogy informatikus leszek.”

Ha a fenti beszélgetés ismerősnek tűnik, valószínűleg már te is belefutottál abba, hogy nehéz elmagyarázni az üzleti életen kívül létező világnak, hogy pontosan mi az, amit nap mint nap csinálsz a munkahelyeden. Nem elég egy name drop, hogy „Senior BI SME” vagyok, mert csak pislognak rád, hogy „Gesundheit!”. És ez azért elég rosszul tud esni, bármennyire is megérted őket.

Mi is vagyok pontosan

Az analyst-hadsereg példájára visszautalva, írtam az előző bejegyzésben arról, hogy sok modern munkavállaló küszködik a munka komplexitásával vagy “értelmével”, pontosabban ezek hiányával. Ebben a bejegyzésben pedig arra térnék ki, hogy már maga a munkakör megnevezése is kihívást jelenthet.

Hiszen a multikkal megjelentek a humbug-állások és nem feltétlenül David Graeber-féle bullshit munkákra gondolok itt, persze abból is van bőven, hanem ezekre az idegen, megfoghatatlan munkakörökre, amiknek a neve csak forog a szádban, mikor megpróbálod megválaszolni Joli nénéd kérdését a vasárnapi ebéd közben, hogy mégis mit dolgozol.

Hogy reális példát mondjak, a cikk írásakor rákerestem az elmúlt 24 órában Magyarországon meghirdetett állásokra a LinkedInen, és a következőket látom az elmúlt 20 percből: IT Operating Model Expert, BI Developer, Medior QA Engineer.

Egyébként ez még nem is rossz, legalább én nagyjából el tudom képzelni mit fognak csinálni ezek az emberek, de abban majdnem biztos vagyok, hogy az egész életében könyvelőként dolgozó Jolika néninél lehet cigányútra megy az a falat rántott hús, mikor a vasárnapi ebéd közben kibököd, hogy IT Operating Model Expert vagyok.

Jó eséllyel még akkor is kicsit értetlenül fognak hümmögni, amikor elmondod, hogy hát az informatikai folyamatokat fogom optimalizálni és az üzleti stratégia és a technikai lehetőségek között egyensúlyozva fogom növelni a cég hatékonyságát.

Bezzeg régen minden jobb volt

Jolika nénéd egy teljesen más paradigmából érkezik, amit a mai 50-60-as korosztály még aktívan meg is él a munkahelyen, illetve ami még a KKV-k (csókolom, Marika) világában is visszaköszön, bár onnan is egyre inkább kiszorulni látszik.

Jolika néni könyvelő volt egész életében, és nagyjából a harmadik munkahelyéről fog nyugdíjba menni. A férje tanár, a tesója varrónő, a sógora villanyszerelő. Az unokaöccse/húga pedig IT Operating Model Expert. Miért nem lettél inkább pék? Vagy hírolvasó? Annak lenne értelme. Mondjuk ha jól keresel, ez se rossz.

És megbocsátjuk, hogy Jolika néni nem érti mit csinálsz, hiszen sokszor te magad sem érted. Vagy legalábbis nem tudod te sem egy szóval leírni, mint egy klasszikus foglalkozást. Sőt, lehet ez az állás ebben a formában csak egy konkrét cégnél létezik. És pontosan mit is csinál? Készít valamit? Javít valamit? Eljuttat valamit A-ból B-be? Emberekkel foglalkozik? Adminisztrál? Nincs rá egyértelmű válasz. Kicsit ez, kicsit az, de semmi kézzelfogható.

A kontextus önmagában annyira nagyvállalati, hogy sokszor nehéz elmagyarázni már azt is, hogy min és kivel és miért dolgozol, mert a rendszerek és szabványok tömkelege, a folyamatok töredezettsége iszonyatos komplexitást épít egy alapvetően egyszerű folyamatra is, mint pl. egy bili eladása.

És sokszor te magad sem látod a teljes folyamatot, az úgynevezett „big picture”-t. Ha csak pár éve dolgozol multiban, jó eséllyel először beszippant a temérdek folyamatleírás, rendszer, adminisztratív kötelezettség, próbálod megjegyezni, hogy a munkád hány különböző csapattal, hogyan köt össze.

Sokszor lehet, hogy úgy érzed, hogy Jolika néni ezt úgysem értené, de közben az is kavarog benned, hogy bizony te sem érted igazán. Miért kell ennek ennyire nyakatekertnek lennie, miért nem lehetsz mégiscsak inkább hírolvasó vagy pék. Hiszen ha mondjuk pék lennél, akkor a nap végén ott lenne a kenyér az asztalon, amit te sütöttél. Kézzelfogható, megízlelhető eredménye lenne a munkádnak és megkínálhatnád vele a családot.

Mikor egész nap irodai légkörben, a valóságtól gyakran elszigetelt folyamatokat optimalizálsz és struktúrálsz, transzformálsz és streamlineolsz, akkor a nap végén talán benned is megjelenik egy hiányérzet: csináltam ma valami hasznosat, vagy csak “elmacázgattam” az Excel-táblákkal meg a PowerPoint-prezentációkkal?

Gyökértelenül

Ilyenkor Jolika néni megérzi a vérszagot és egy becsúszó szereléssel esetleg feltesz neked még pár kaján kérdést. Például, hogy miért nem vettél példát valamelyik családtagról. Nem akarsz varrónő lenni, mint anyukád? Vagy villanyszerelő, mint apukád?

Nyilván mindenkinek megvan az egyéni indoka, hogy mondjuk miért nem szeretne továbbvinni egy családi tradíciót vagy vállalkozást, ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a szüleink pályaválasztása óta rohamosan változik a társadalom, a technológia és ezzel együtt a munkaerőpiac.

Lehet, hogy te tök szívesen lettél volna varrónő (vagy tanár vagy biológus vagy zenész vagy vadakat terelő juhász), talán el is végezted a szükséges iskolákat és aztán ott álltál, hogy oké, de akkor most ebből hogyan fogok megélni?

Mert hát mára eljutottunk oda, hogy ezekből a “klasszikus” munkákból mára sokkal kevesebb van, mint az analystokból. Csak kíváncsiságból rákerestem, és Professionön jelenleg 8 db találat van a varrónő és 57 találat a Process Analyst állásra Budapesten (!).

Ez azért is borzasztóan aránytalan, mert egy varrónő vagy egy pék tudása sokkal specifikusabb és ezáltal rugalmatlanabb, mint egy analysté. Itt arra gondolok, hogy ha te egy Process Analyst vagy valamilyen területen, abból simán átjárhatsz más elemző pozikba, pontosan azért mert ezekben az irodai betanított munkákban rengeteg az átfedés. Ami persze azt is jelenti, hogy sokkal könnyebben pótolható vagy.

Ha varrónő vagy és nem találsz munkát, sokkal limitáltabbak a váltási lehetőségeid, alapvetően ipari vagy kreatív irányba tudsz elmozdulni. Ebből az utóbbit valószínűleg vállalkozásként tudod beindítani, amihez sajnos legtöbbször kell valamilyen kezdő löket – legyen az anyagi támogatás vagy kapcsolatrendszer. Így nem csak kevesebb lehetőséged van, de ami van, abban még nehezebb is boldogulni.

Beszéljünk egy nyelvet

A hiba szerintem abban rejlik, hogy elveszünk a fordításban. Fordítanunk kell a generációk között, a család és a munkahely között, a multi és a KKV között és sokszor saját magunk elképzelései és a valós lehetőségek között is.

Biztosan neked is voltak ötleteid gyerekként, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Színész, orvos, tanár, építész. Aztán valahogy kikötöttél P2P Operations Specialist-ként és most most nem tudod, hogyan fordítsd ezt le a saját belső értékrendedre.

Aztán nem elég, hogy te magad is kissé elvesztél a sorok között a munkahelyeden, még a környezetedben élőkkel sem igazán tudsz beszélni arról, amit csinálsz. Ilyenkor még jobban elszigetelődsz, hiszen csak a multis kollégák élik meg ugyanazt a valóságot, ugyanazt a „nyelvet”.

Mikor állást keresel és beadod egy KKV-hoz, ahol véletlenül nem diszkvalifikálnak azonnal, sokszor megkapod az interjún a tapogatózó kérdéseket, hogy mégis miért váltanál olyan nagy cégből egy ilyen kicsibe.

Itt nincs SAP, meg Snowflake, meg BlackLine meg Power BI. Itt Kulcs-Soft van és Marika. Ja, meg saját asztalod.

Ilyenkor kétségbeesetten próbálod meggyőzni őket, hogy az a látszólagos komplexitás, amit a rendszerek és folyamatok pókhálóként szőnek köréd, nem számít, nem attól fog motiválni a munka, nem ez ad neki értelmet vagy jelent méltó kihívást – közben pedig majdnem könnybe lábad a szemed a saját asztal gondolatától. De hiába magyarázol, náluk arra fut ki a Google Translate, hogy „ez az ember túl drága lesz”.

Így sokszor mindenki marad a saját „nyelvterületén”, a multik között cirkulálnak az emberek, mert bármennyire is kényelmetlen ez a disszonancia aközött, amire vágyunk és amilyen lehetőségeink vannak, olyan közegben dolgozni, ahol van közösen megélt élmény, ami összeköt, ahol ugyanazt a nyelvet beszéljük, mégis egyfajta komfortot ad.

Pedig szerintem sokkal jobb lenne mindenkinek, ha könnyebb lenne az átjárás a KKV-k és a multik között. A KKV-k hasznosítani tudnák azt a fajta rendszerszemléletet és strukturáltságot, amit minden multis dolgozóba belegyalul a rendszer, míg a multisok kicsit megtapasztalnák azokat a folyamatokat egészében, amiknek csak a részeit látják.

Joli nénivel kapcsolatban is az a kulcs, hogy egy nyelvet beszéljetek. Próbáld meg megérteni a folyamatot, amiben dolgozol és kösd össze klasszikusabb munkakörökkel vagy területekkel. Vagy honosíts meg modern feladatköröket a családi szótárban és tanuljatok együtt annak érdekében, hogy senki ne nyeljen félre a családi ebédnél.

Például IT Operating Model Expert helyett mondhatod, hogy rendszerszervező vagy. Illetve ha P2P Operations Specialistként dolgozol (persze attól függ nálad ez pontosan mit fed le), mondhatod hogy beszerzési asszisztens vagy készletgazdálkodó vagy.

Ennek nem csak az az előnye, hogy békén hagy a család és a barátok, hanem te is jobban megérted, hogy mit csinálsz pontosan, így könnyebben találsz kapcsolódó területeket, amerre szintén nyithatsz, illetve további fejlődési lehetőségeket.

Ezzel azt az identitásvesztést, ami azzal jár, hogy nem tudod megfogalmazni, “mi vagy te” – ahogy ugye magyarosan kérdezzük -, nemcsak ellensúlyozod, hanem egy kis utánanézéssel stabilizálhatod, sőt, újra is definiálhatod az énképedet.

Mert a legfontosabb fordítás nem a külvilágnak szól – hanem önmagadnak. Hiszen ha még az anyanyelvedet sem ismered igazán, úgy nagyon nehéz idegen nyelvre fordítani.

My job is… it’s just beach

Végezetül álljon itt egy anekdota arról, amikor ezt még nem tudtam és a saját kis multis buborékomban léteztem. Az esküvőnk napjára rendeltem a férjemnek meglepetésként Táblácskát, ami borzasztóan jól sikerült, azóta is imádom, de van rajta egy apró “szépséghiba”.

Ha rendeltél már Táblácskát, akkor tudod, hogy kell adnod egy leírást a megjelenítendő karakterekről, kik ők, hogy néznek ki, milyenek, mit szeretnek, mit dolgoznak. Akkoriban épp elsősorban üzleti intelligencia elemző voltam és még örültem is neki, hogy ez legalább lefordítható.

Mikor megkaptuk a táblát, nagyot nevettem, mert a karakterem kezében egy fehér papírlap volt, amire azt írták: “IQ Business”. Azóta ha megkérdezik, hogy mi a munkám lelki szemeim előtt megjelenik Ken a Barbie-ból, csak beach helyett azt mondja, hogy “Actually, my job is… it’s just IQ Business.”