Ami a jó sajtot fizeti, annyira rossz dolog nem lehet. Vagy mégis?

Amikor a szüleim azt mondták, hogy azért dolgozunk, hogy pénzt keressünk vele, csak fintorogtam, hogy ez mégis mennyire sivár és demotiváló. Aztán persze kiderült, hogy tényszerűen igaz, de ettől még továbbra sem tetszett.

Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, én olyan munkára vágytam, amivel megvalósíthatom önmagam, a helyemre kerülhetek, hasznosnak és egy közösség tagjának érezhetem magam. Nos, a multik – ha az önmegvalósítást nem is -, ezt a „hazaérkezés-érzést” nagyon hatásosan adják át – legalábbis az elején. Mondok egy példát, sok évvel ezelőttről.

Szókincs-gyarmatosítás

A városban csatangoltunk a párommal, és mikor észrevettem, hogy a piroson akar átmenni gyalog, izomból rákiabáltam, hogy “HSnS!” – ő meg csak nézett rám, hogy agyérgörcsöt kaptam, vagy mi a helyzet.

Ő nyilván nem tudhatta, hogy a cégnél a HSnS a Health, Safety and Security rövidítése, vagyis “egészség, biztonság és védelem” és ezt akkor kiabáljuk erélyesen a kollégákra, mikor például nem raknak fedőt a forró kávés pohárra, vagyis valami veszélyeset csinálnak, amiből neadjisten munkahelyi baleset is lehet.

Ezzel az apró trükkel a munkám már a kezdetektől észrevétlenül belopta magát a szókincsembe, így egyre szorosabban hozzácsatolt engem a munkahelyi közegemhez. Nyilván ez minden munkahelyen megtörténik bizonyos fokon, de itt az alapvető társas viselkedésmintáimra is hatással volt az a fokozatos kondicionálás, ami belépéstől kezdve egészen a kilépésemig minden napomat átitatta.

One of us, one of us

A multik többségében kiemelt figyelmet kapnak ezek a közösségformáló rutinok, és különböző eszközökkel tudják erősíteni a hatást: a cég felmagasztalásával, a rengeteg logós termékkel, a csapat családként kezelésével, szabadidős programokkal és a közös munkahelyi regiszterrel.

Egyfajta csendes, szisztematikus kondicionálás zajlik, aminek a végén tényleg elhiszed, hogy megérkeztél.

Persze a valahová tartozás érzése még távol áll az önmegvalósítástól, de mivel az önmegvalósítás is egyfajta “hazatérés”, első lépésnek nem rossz húzás elhitetni valakivel, hogy a helyére került. Erre pedig gyönyörűen épülnek rá a különböző talent- avagy tehetség-programok, amik cégen belüli életpályát biztosítanak a pályázónak.

Tehát van otthonod, van jövőd, na de hasznos vagy-e? Itt kerülnek a képbe az KPI-ok vagyis kulcsfontosságú teljesítménymutatók, amik számszerűsíthetően jelzik, hogy mennyire teszed jól a dolgod – és persze beleszámítanak a bónuszodba is. Mert igen, a magyar viszonylatban kiemelkedő fizetéshez még bónusz is jár.

Papíron minden adott ahhoz, hogy jól érezd magad, és sokan jól is érzik magukat a multikban. De akkor mégis miért ódzkodnak olyan sokan a nagyvállalatoktól?

A jégkockák titkos élete

Nagy általánosságban két táborra tudnám osztani azok sorát, akik kifejezetten kerülik ezeket a cégeket: az emberek egyik fele a hírhedt multis darálástól fél, a másik pedig a monoton, open office-os lélekgyilkosságtól.

Én, mint önjelölt multis veterán, azt kell mondjam, mindkét tábornak igaza lehet, de a kép ettől árnyaltabb. Mert pont azok a tulajdonságok, amik a multi legnagyobb előnyeit adják, válhatnak a legfojtogatóbb hátrányokká, ha rosszul valósítják meg őket. Nézzük milyen általánosságban a nagyvállalati munkavégzés akkor ha jó, és akkor ha rossz.

A multi napos oldala

Relatíve transzparensek a bérsávok, egyenlőek az esélyek, megkapsz minden olyan juttatást, amit a kollégád megkap; ugyanannyi vízben lubickoltok. Ugyanez érvényes a munkakörre.

Ha te és a kollégád is Invoice Analystek vagytok, akkor mindkettőtöknek 90%-ban ugyanaz lesz a feladatköre, ráadásul  jól dokumentálva, szóval ha esetleg elmozdulnál más pozícióba, nem lesz gond a helyettesítéseddel – sőt, valószínűleg eleve van helyettesítési mátrix, hogy nyugodtan el tudj menni szabira.

Azon sem kell szoronganod, hogy előre tudsz-e majd lépni, tudják, hogy másfél-két év alatt úgyis mozdulni szeretnél vertikálisan vagy horizontálisan egy szomszédos kis tartóba, ki van építve rá az utánpótlási rendszer. A feladatköröd pedig, hát hogy mondjam, nem lesz egy mindenes.

Gyakorlati példa: Marika vs. Analyst hadsereg

Multiknál a szeret-nem szeret sokszor a munka mélységén, összetettségén, monotonitásán dől el. Sajnos egyáltalán nem elrugaszkodott dolog azt állítani, hogy

amit egy KKV-nál 1 ember csinál, azt egy multiban sokszor 10+

Tegyük fel, hogy multiban dolgozunk és az ügyfelünk vett egy bilit.

• Az ügyfélnek lesz egy Account Managere (1), akinek az a dolga, hogy az ügyfél boldog legyen és minél több bilit vásároljon.
• Mielőtt azonban az új ügyfél rendelhetne, egy Credit Analyst (2) felméri az ügyféllel kapcsolatos pénzügyi kockázatot.
• A KYC Analyst (3) pedig felméri a jogi kockázatot.

Ha az ügyfél ezeken átmegy, akkor jön

• A Master Data Analyst (4), aki beállítja az ügyfelet a rendszerekben.
• Innen már viheti is tovább a váltót az Order Manager (5), aki az ügyfél tényleges rendelését fogja intézni.
• Na most, az Order Manager csak akkor tud érdemben mit kezdeni a rendeléssel, ha van termék készleten, ami a Demand Planner (6) áldozatos munkájának köszönhető, aki a kristálygömbjében megtekintette, hogy ebből a típusú biliből mennyit kell beszerezni a gyárból.

Amint az Order Manager sikeresen lezárta a rendelést, következik

• A Logistics Analyst (7), aki kiszámolja, hogyan a leggazdaságosabb eljuttatni a bilit a vevőhöz, és leszervezi a fuvart.
• Őt követi a Warehouse (8) és Shipping (9) csapat akik a tényleges árumozgatást, csomagolást, szállítást végzik.
• Ha a vevő megkapta a bilit, akkor a szállítólevél alapján a Fulfilment Specialist (10) ellenőrzi, hogy a rendelésnek megfelelő kritériumokkal történt-e meg a szállítás.

Mivel a vevő utólag fizet, a vállalatnak az a célja, hogy a számla elsőre hibátlan legyen, hogy a vevő ne húzhassa el az időt javíttatással. Miután a Fulfilment mindent leokéz, létrejön a számla. Itt persze még nincs vége a dolognak.

• Ha valami mégsem volt teljesen oké a számlán, akkor lép a képbe az Invoicing Analyst (11), aki javítja a rossz számlákat, esetleg jóváíró számlát vagy terhelési értesítőt hoz létre a rendszerben, annak függvényében, hogy mi ment félre.
• Azt hogy mi ment félre, minimum egy KPI Analyst (12) elemzi és riportálja.

Na de ha végre fizetett az ügyfél, akkor jön a pénzügy meg a könyvelés.

• Cash and Banking Accountant (13) ellenőrzi, hogy az ügyfél kifizette-e a bilit és ha igen, lekönyveli a befizetést.
• Ha az ügyfél nem fizet, akkor a Collections Specialist (14) fogja hívogatni, hogy hé, nincs ingyen bili.
• A hónap végén a GL Accountant (15) összesíti az összes eladott bili értékét, elszámolja az önköltséget, és kimutatja a cég profitját.

És innen már belecsúszunk az R2R-ba, mert itt még valószínűleg

• Egy kontroller (16) is elemzi a bili eladásokat.
• Illetve egy Group Accountant (17) biztosítja, hogy a Magyar Bili Zrt. leányvállalat könyvelése a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően épüljön bele a Nemzetközi Bili Ltd. vagyis az anyavállalat könyvelésébe.

Na most, egy kisebb cégnél ezért mind Marika felel, egy személyben.

Jó, kis túlzással, de mégis. Kiszolgálja a vevőt, válaszol a kérdésekre a termékkel kapcsolatban, személyes varázsával meggyőzi, hogy a színes bilit vegye meg, mert ugyan drágább, de szebb, létrehozza Kulcs-Softban a vevőt, közben megnézi a készletet.

Aztán lesétál a termékért a raktárba, kiszámlázza, ha elrontotta sztornózza és újra kiállítja, megválaszolja a vevő további kérdéseit a termékkel vagy a számlával kapcsolatban, közben pénztárazik. A könyvelést később előkészíti egy külső könyvelőnek. Mikor épp nem ügyfelezik, akkor rendel még 10 bilit a Béláéktól mert már csak kettő van, csomagol, postázik, segít leltározni a raktárosnak, meg emellett még intézi az irodai beszerzéseket is.

Nyilván más volumenű és komplexitású rendelésekről beszélünk, de ha egyszer már voltál Marika, akkor lehet hogy nehéz lesz újra egy Analystnek lenni a sok közül. Itt kanyarodnék vissza ahhoz, hogy mit kell feláldozni.

Teljesen az egyénen és az aktuális körülményein múlik, hogy melyik típusú munkában érzi éppen jól magát. Sokaknak talán nem ad elégedettséget és sikerélményt, hogy mindig csak egy apró részét csinálják a folyamatnak, de az is lehet, hogy pont élvezik ezt a kiszámíthatóságot, mert mondjuk a magánéletükben dübörögnek a változások.

Sokszor pont ezért megtévesztőek a multis álláshirdetések: a leírás alapján gyakran úgy tűnhet, hogy hatalmas agytrösztöt keresnek csillió évnyi tapasztalattal egy másfél éve megjelent rendszer konkrétan 3.2.4-es verziójával. A gyakorlatban pedig azzal szembesülsz, hogy a folyamat minden részlete szemérmetlenül túl van bonyolítva.

Viszont a komplexitás leginkább a belső struktúrákból, az adminisztrációból, a szuboptimálisan használt rendszerekből vagy épp az inkompetens menedzsmentből származik.

Amikor kiborul a bili

Ez az a pont, ahol a multi jóból át tud csúszni rosszba. Egy jól működő multinak a kiszámíthatóság és a kényelem az egyik nagy előnye, ami ugyan kvázi lebutított, fragmentált és agyon adminisztrált folyamatokból áll, viszont magas bérezéssel párosul, ami tudja ellensúlyozni a monotonitást és a feleslegesség érzetét.

Viszont sajnos sokszor azzal próbálnak motiválni, hogy ezeket a lebutított folyamatokat túlmisztifikálják, fontosságukat messze túlértékelik és ezáltal túl is bonyolítják. Ilyenkor megjelenik a folyamatos nyomás, a szűk határidők, a felesleges kihívások, amik ugyan csökkentik a monotónia érzését, de a feleslegességét hosszútávon sajnos nem. Ettől válhat egy pozíció lelketlenné és darálóvá egyszerre.

Ugyanis ilyenkor azt várják tőled, hogy tényleg fontos legyen neked amit a cégnél csinálsz. Izgulj azokért a KPI-okért. Túlórázz, maradj bent, nagyon fontos, hogy kimenjen az a riport. És aztán mit látsz? Megcsináltad a riportod, véghezvitted a projekted, összehoztál annyi hívást vagy eladást amennyi a célod volt. A riportod meg sem nyitják, másnap pedig az új célod 20%-kal több hívás.

Ha a munkád olyan dekorfolyamatokra épül, amiket számszerűen erősen szabályoznak, viszont a tényleges hatásuk elhanyagolható, akkor igazi elismerés nélküli, folyamatos szélmalomharcot folytatsz egy értelmezhetetlen célért.

Ráadásul, ha a saját magad miatt azt is mondanád, hogy „Tudjátok mit? Nem érdekel.”, ha csapatban dolgozol, sajnos ez nehezebb döntés lehet, ugyanis a te számaid a csapatod indikátoraira is kihatnak. Így ha a saját eredményeid már nem is motiválnak, a kilátásba helyezett kollektív büntetés a csapatodnak talán még mindig megkötik a kezed.

Egy ilyen közegben a biztonságos kis jégkockatartót egyre inkább skatulyának vagy kalitkának kezded érezni. Hiszen egy pár év után átlátsz azon, hogy te bizony ennél sokkal többet is tudnál, de a több, amit várnak tőled, nem úgy több, mint ahogy szeretnéd. Több idő, több frusztráció, kevesebb relevancia. Darálás.

Próbálsz felállni, de nem megy

Mikor ilyenkor cégen belül keresed a kiutat, elvégre ott a jövőkép meg az utánpótlási rendszer, hamar elkezd frusztrálni, hogy csak egyet léphetsz egyszerre. Hiszen a szomszéd kockában majdnem ugyanezt csinálják, de 3-4 kockát egyszerre meg nem ugorhatsz. Kivéve ha jó helyen vannak barátaid, de az már más téma.

Ilyenkor elkezdesz arról álmodozni, hogy milyen jó Marikának. Van értelme annak amit csinál, látja a folyamatot az elejétől a végéig, van a munkájának kontextusa, eredménye. Igen ám, csak Marika harmad annyit keres, mint te. És nincs nála home office. És a családias munkahelyén még néha este is hívogatja főnök – persze a saját mobilján, mert cégeset nem kap.

Mikor ezt végiggondolod, akkor rájössz, hogy mégis jó neked itt. Nem ideális, de home office-ban legalább be tudsz rakni egy mosást két semmitmondó meeting között. Meg meg tudod venni a jobb fajta sajtot. Meg a jobb kutyakaját Morzsinak. Hova ugrálj, jó ez így neked.

De hiába mondogatod ezt magadnak a sajtospult előtt állva. Sajnos ettől még nem lesz jó. Ettől csak bűntudatod lesz. Elkezded magadban keresni a hibát, miért vagy elégedetlen, hiszen sokat keresel és dolgozhatsz otthonról. Hát nem mindegy, mit csinálsz?

Nem, nem az.

Mi, emberek, szeretünk értéket teremteni. Szeretjük azt érezni, hogy számítunk, hogy fontos dolgot csinálunk.

Ha azt érzed, hogy nettó 40 órát kidobsz az életedből, nagyon nehéz elégedettnek lenni. Ha még bele is hajszolnak, hogy a szabadidődben is ezeken a feladatokon aggódj, az egyenes út a kiégéshez.

Márpedig mikor épp benne vagy, és már elkapott az ékszíj, akkor nagyon nehéz ellenállni annak az agymosásnak, amit a munkahelyed annak érdekében visz véghez, hogy te minél inkább kiszolgáltatottá válj neki.

Kovácsolj keretet a kalitkából

Szerintem nagyon fontos elfogadni, hogy lehet egyszerre rossz neked is, meg Marikának is. A stressztől és a kiszolgáltatottságtól mindketten szenvedhettek, nem azon múlik, hogy kis-, közép- vagy épp nagyvállalatnál próbál meg rátelepedni az idődre a cég. 

Sehol se lenne szabad elhitetniük veled, hogy a riportod fontosabb, mint hogy levidd a kutyát sétálni. Hogy a munkád az otthonod és hogy ha nem fejezed be időben, azzal nem magadnak ártasz. Ha eszközként tekintesz a munkádra, akkor meg sekélyes vagy és nem érdemled meg a promóciót.

Ha biliket számlázol, igenis nyugodtan tekints a munkádra eszközként. Sőt, keretként, ami megadja az anyagi hátteret ahhoz, hogy oda kerülj, ahol lenni szeretnél.

Ha ez egy másik karrier, használd ki a tanulási lehetőségeket a cégnél, vagy fizess elő releváns kurzusokra. Ha váltasz, válts olyan céghez, ami szakmába vág. Szakíts időt a saját projektjeidre és húzd meg a határokat a munkahelyeden.

Használd a kalitkát inkubátorként, gyűjts, tanulj, fejlődj, de ne hidd el, hogy az a küldetésed, hogy biliket számlázz.

Használd a munkád eszközként, hogy megélhesd a hivatásod – és itt a hivatás alatt nem csak egy másik munkát értek, hanem azokat a dolgokat, amiktől úgy érzed, hogy értelmet nyernek a hétköznapjaid. Amikre 20-30-40 év múlva is emlékezni fogsz (ellentétben a mai rosszul sikerült meetingeddel vagy elrontott riportoddal) például: család, hobbi, kreatív projektek vagy ténylegesen az álomszakmád elérése, ha van ilyen.

Engedd, hogy a bilik állják a cechet, de ne azonosulj velük.